'56-ra emlékezve - 2019 október 22.

Színvonalas irodalmi műsorral emlékezett iskolánk az 1956-os eseményekre.

Diákjaink -fiúk + 1 lány- tolmácsolták az eseményeket. 

Fiatalok lévén, a nekik távoli múlt megidézése nem könnyű feladat.

Mégis sikerült!

Köszönjük!

 

Tóth Krisztián több részre tagolva szavalta az alábbi verset. Olvasásakor az előadás hangulata, érzelmi töltete idéződik fel, és talán Neked is segít átélni az 56-os események hangulatát.

 

Ernesto Pinto: Dal azokról, akiket a holnap megkoszorúz

 

Áldottak az özvegyek,

kik a holt apák puskáját a fiak kezébe adták,

a műhelyekben helyükre álltak és a mezőkre mentek.

Az ősi tűzhely általuk parázslik fel újra

s a fiatal búza beérik az olajfák árnya mellett.

 

Áldottak a gyerekek,

kik búgócsigáik sarokba téve rohantak tankok ellen

s utolsó sóhajukkal anyjukat hívták és a hazát.

Általuk szállnak vissza a lepkék s ragyog a lég

s víg nevetés fecskéi ébresztgetik a rét virágát.

 

Áldottak a lányok,

kik megőrizték ajkuk mézét és liliom ragyogásuk

mikor vad tűzzel feléjük lobbantak a barbár vágyak.

Általuk jönnek újra csendesen szerelmes párok

s a délután boldogan húz föléjük hosszú árnyat.

 

Áldottak a diákok,

kik zsongó iskolákból az utcákra rohantak

zsebükben töltényre cserélve át a ceruzákat.

A madarak általuk hozzák vissza a napok virágát,

a nyíló körtefákon meg a tavasz fehér ruhát kap.

 

Áldottak a munkások

kik testükkel harcolták meg az utca harcát

és az ismeretlen szabadságot a porból kiáltva hívták.

Értük a gyárkémények ajkán új zsoltárok fakadnak

és a házak ablakán, mint a nap süt be az igazság.

 

Áldottak a kivégzettek,

akik, mert hitüket megvallották, a falhoz rogytak

s a halált választották lélek-mardosó élet helyett.

Holnap általuk nyílnak félelem nélküli szóra a szájak

s a határsorompókon át egymásba fonódnak a kezek.

 

Áldottak az öregek,

kik merészebbek és bátrabbak voltak a fiataloknál

géppisztolyok ellen mellük falát emelve.

Általuk őrizhetik majd nagyapák az unokákat

olcsó pipájuk kékesen szálló füstjén merengve.

 

Áldott légy Budapest,

lerombolt falaiddal és megcsonkított szobraiddal,

széttört hídjaiddal és földre sújtott tornyaiddal.

 

Áldott légy Budapest,

gyászodban, megkinzatásodban, szivárgó sebeidben,

mert csörgő véred lemossa földünk gyalázatát

és halottaid nyomában biztos lábbal indul

a szabadság.